Jan Amos Comenius

  1. Feb. 04.

„Minden magától folyjék, távol legyen a dolgoktól az erőszak.”

Comenius, Jan Amos, (Nivnice, Morvaoország, Magyarrévtől Délre, 1592. márc. 28. – Amsterdam, Németalföld, 1670. nov. 15.)

A születési helyéhez közel fekvő Komna községben töltötte ifjúságát, nevét humanista szokás szerint latinos formában innen vette. Egy norvég kutató fedezte fel Comenius végrendeletében, hogy családi neve SZEGES. Ennek nyomán a kutatás kiderítette, hogy apja Szeges Márton molnármester volt, a morvai gyepűre telepített magyarok leszármazottja.

Sárospatakon írt tankönyveinek lapjairól össze lehet gyűjteni Comeniusnak a magyar nyelvre vonatkozó megjegyzéseit. Jól ismerte nyelvünket, sokat írt annak sajátosságairól. Pataki beköszöntő beszédében nem puszta humanista fordulat volt, amikor így szólt: Ó, mi Hungari, dilecti mei Hungari, Hunni; dilecta Hungara gens! (Ó, magyarjaim, kedves magyarjaim, hunjaim, kedves magyar nemzet!) Comenius morva öntudata szilárd volt, de magyar származásának tudatát is őrizte.

 

Csehországi tanulmányait követően Németországban (Herborn, Heidelberg) járt egyetemre. Előbb tanító, majd lelkész, aki gyülekezetét a méhészetre is megtanította. A fehérhegyi csata (1620) után megfosztották lelkészi hivatalától, a császári zsoldban harcoló spanyolok faluját teljesen elpusztították. Hitsorsosaival Lengyelországba (Lissa) menekült. Itt írta első didaktikus műveit, közben a cseh testvérek egyháza nemzetközi támogatásáért fáradozott. 1647-ben püspökké választották.

 

  1. Rákóczi György fejedelem meghívta Gyulafehérvárra, de Comenius ezt nem fogadta el. 1650-ben Lorántffy Zsuzsanna és Rákóczi Zsigmond hívására Sárospatakra jött. A fejedelemasszony évi hatszáz forint készpénzt és teljes ellátást biztosított számára. Ez a jövedelem kétszerese volt az akkori sárospataki iskola vezető tanára fizetésének.

 

Comenius Patakon hét osztályos pánszofista iskolát akart szervezni, melyből három nyelvi osztály valósult meg. Az iskola számára készítette a Janua képes változatát, legismertebb művét, az Orbis pictust, s ezt dramatizálta a Schola ludusban.

 

Kezdetben úgy vélte, nem kis mértékben Nicolas Drabik próféciái nyomán, hogy a Rákóczi család lesz majd hazájának felszabadítója és üldözött hitsorsosainak megmentője. 1652-ben azonban váratlanul elhunyt Rákóczi Zsigmond, s ez a szomorú tény Comenius korábbi politikai elgondolásainak megváltoztatását eredményezte. Ennek folytán 1654 nyarán visszatért Lissába, ahonnan később menekülnie kellett. Teljesen elszegényedve Amsterdamban talált menedéket, itt fejezte be utolsó művét.

 

Comeniust pedagógusként ismerik, holott elsősorban teológus volt, pedagógiáját teológiai rendszerének összefüggésében fejtette ki. A világ labirintusa a kulcs egész életműve megértéséhez: minden dolgot és embert, az iskolát és tudományokat, a társadalmi szervezeteket és az egyházat a világ labirintusából ki akarta vezetni és eljuttatni Isten országába. Ez minden földi fáradozás igazi célja. Lelki tapasztalatait egy zarándok ajkára adja, leleplezve az előítéleteket és az élet hazugságait. Útja csúcspontján meghallja a megtérésre hívó szót, s fölfedezi a szív lehetőségeit. („Csak az találja meg a lélek teljes békéjét és örömét, aki szívének házában lakik, s bezárkózik oda Istenével.”) Lelke mélyén eljegyzi magát Krisztussal, aki vezére lesz, s kinek világosságában minden értelmet és harmóniát talál. A világ igazi megértéséhez az Istentől megvilágosított önismeret a kiinduló pont. „Amit csak látsz a világban, minden emberi törekvést és fáradozást egyedül hozzám hozz. Amíg csak élsz, ez a dolgod és hivatásod” – mondja a megtért zarándoknak Krisztus, aki a világba küldi őt.

 

Centrum securitatis c. írásában Istent a mindenség központjaként mutatja be. Mivel az ember eltávolodott e középponttól, belépett a világba a rendetlenség és a labirintusszerű zűrzavar. Az üdvösség visszatérés e középponthoz. A mindenséget Isten tartja fönn, aki részeit egymáshoz rendelte. Az ember veszte az autonómiára törekvése.

 

Mint kiliaszta, Comenius abban a reményben élt, hogy a sokfajta vallást és felekezetet – a világ labirintusából kivezetve és az egy szükségesre találva – egyesítheti egyetlen paradicsomi békeegyházban. A vallások közösségéből csak a katolikus egyházat rekesztette ki. (Később, idős korában már nem volt ilyen szigorú.) A beteljesedést panergesziának, a hozzá vezető utat panszofiának nevezte, s úgy vélte, hogy ezen az úton jó iskolákban, biztonságos módszerrel mindenkit elvezethet Krisztus által az istenhasonlóságra, a bölcsességre, erkölcsösségre és életszentségre.

 

Comenius látásában a tudás nem hatalom (miként Bacon vélte), hanem az ember fegyverletétele Isten színe előtt; nem a gőg, hanem a bölcsesség eszköze, a dolgok értelmének és összefüggésének őszinte belátása. Bacon mindig sikeres homo politicusával Comenius a homo pansophicust állította szembe: csak az tud igazán foglalkozni a világ dolgaival, aki megtagadta a világot, azaz képes annak a földtől való távolságnak megszerzésére, mely Isten munkatársa számára a dolgok megfelelő áttekintéséhez szükséges.

 

 Ezen az alapon beszélt Comenius számos írásában az egyház és a társadalpom belső megújulásáról. Javasolta 3 nemzetek fölötti testület létrehozását: egy világbéke-tanácsot (melynek meg kell akadályoznia a háborúkat), a bölcsek akadémiáját (melynek a nevelésről az egész világon gondoskodnia kell, elsőrendű feladata a népek nyelvének ápolása, a kultúrnyelvek terjesztése és egy nemzetközi nyelv kialakítása) és egy világegyház-tanácsot.

Pedagógiai meglátásait csak teológiai összefüggésükből kiszakítva lehetett beágyazni az újkori, szubjektív, gyermekközpontú pedagógiába. Comenius pedagógiájának központja ugyanis nem a gyermek, hanem Isten, akihez el akarja vezetni a gyermeket. Pedagógiájának alapmeggyőződése: Si Christum scis, satis es, si cetera nescis. (Ha Krisztust ismered, elég, ha mást nem is ismersz.)

 

Jelszava: Omnia sponte fluant, absit violentia rebus. (Önként történjék minden, távol legyen a dolgoktól az erőszak.) Az iskolát officina humanitatis, ‘az emberiesség műhelyének’ tekintette, az aranyszabály számára: a lehető legtöbbet a gondolkodás tárgyává tenni.  Comenius nem tanította, hogy az ember a nevelés által meg tudja változtatni e világ állapotát, mert az ember és a világ helyreállítása Isten műve, s a nevelésben is a tulajdonképpeni erő Istené, nem az emberé. Az embernek azonban a maga feladatait elvégezve, együtt kell működnie Istennel. A nevelés célja az ember elvesztett istenképűségének helyreállítása. A tanítónak azért kell fáradoznia, hogy az emberek megtanulják, hogyan kell megismerni az igazságot, akarni a jót és tenni a szükséges dolgokat (Pampaedia).

Megszakítás

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás