A Nagykönyvtár – A kezdetektől az ellenreformációig

  1. Júl. 02.

A sárospataki könyvtár sajátossága, hogy amióta fennáll, mindig egy nagyobb intézményen belül élt. Már az alapításakor is a református iskola részeként tarthatjuk számon. 1618-ig nem maradtak fenn jelentős adatok sem az iskoláról, sem a könyvtárról. Ekkor, illetve 1621-ben viszont készítettek egy, a főiskola rendszerét szabályozó törvénykönyvet, ami a könyvtáros működését is szabályozta. A könyvtárnokot a primariusok közül választották (a kollégium felső tagozatát látogató kiváló tanuló; kilenc primarius alkotta az iskola tanácsát, amely az ifjúság belső életének irányítója volt).

Az 1621-es szabályzat könyvtárra, illetve a könyvtárosra vonatkozó cikkelye: „Hogy a communitas könyvkészlete szét ne hurcoltassék, a gondos előrelátás megkívánja, hogy a Primariusok közül a Praeceptorok és Primariusok szavazatával könyvtáros választassék, aki bölcs, kegyes, tudós, józan és megpróbált, hűségben feddhetetlen legyen, akinek ügyes tevékenysége és buzgó gondossága által a communitas könyvei és kéziratai megőriztessenek és közhasználatra kiadassanak.” (A Sárospatak Református Kollégium 1621-es törvénye A könyvtáros rendeléséről és kötelességéről. In: A Sárospataki Református Kollégium 1618-as rendszabályai és 1620-as törvényei (a latin szövegek és magyar fordításuk) / A latin szövegek szövegkritikai gondozását végezte, a fordítást és a jegyzeteket készítette: Szentimrei Mihály. Sárospatak, 1996. 111.) A törvény a könyvtáros esküjét is tartalmazza: „Én, N. N. a S. Pataki Iskola könyvtárosa, szentül ígérem, hogy a törvények szerint a communitas minden hűségemre bízott javait hűségesen megőrzöm és kezelem. Mindenekben nem a magán-, hanem a közhasznot tekintem. A Praeceptoroknak a köteles tiszteletet és kötelező engedelmességet megadom, jó hírnevüket és tekintélyüket mindig és mindenütt megvédem, az iskola törvényeiben előírt kötelességeket (amennyire a természet gyarlósága engedi) hűségesen teljesítem; az iskola jó hírnevét mind a kívülvalók, mind a házbeliek előtt sértetlenül fenntartom. Az iskola polgárainak az iskola könyveit használatra személyválogatás nélkül kiadom, a kiadottakat vagy bármi módon elhurcoltakat visszaszerzem, és meghatározott helyére elhelyezem, és minden hűségemre bízottakról azoknak, akiket illet vagy illetni fog, jó lelkiismerettel számot adok. A Szentháromság Isten engem úgy segéljen. Amen.” (A Sárospatak Református Kollégium 1621-es törvénye A könyvtáros esküformája. In: A Sárospataki Református Kollégium 1618-as rendszabályai és 1620-as törvényei ( a latin szövegek és magyar fordításuk) / A latin szövegek szövegkritikai gondozását végezte, a fordítást és a jegyzeteket készítette: Szentimrei Mihály. Sárospatak, 1996. 111.)

 

Az első könyvtárrendezés Sárospatakon valószínűleg már a 16. században megtörtént, de írásos nyoma csak az 1623-as rendezésnek van, ekkor 296 könyv volt az állományban. Ekkor katalógust is készítettek a könyvekről, de ez a katalógus csak a szerző és a cím feltüntetéséből állt, még a könyv mérete sem volt mindig felírva. A kiadás idejét és helyét egyáltalán nem említi a jegyzék. Szaklajstromot és betűrendes katalógust is készítettek ekkor.

 

Sárospatak az 1600-as évek elején a Rákóczi család tulajdona lett, az iskola és könyvtár sorsát is a Rákócziak befolyásolták. I. Rákóczi György örömmel nézte a könyvtár gyarapodását, majd az 1635-ös rendezést s, ahol már 631 könyvet sorolhattak fel. I. Rákóczi György 1641-ben egy bolthajtásos helységet építtetett a könyvtár számára az ún. Cigány-soron. A fejedelem ebbe az épületbe költöztette fiait is, hogy kortársaik életét megismerjék.

 

Már a fejedelem is gondolkodott egy iskolai nyomda felállításán, sőt, a betűket is meghozatta hozzá, a tervből valóság azonban csak halála után, felesége, Lorántffy Zsuzsanna jóvoltából történhetett meg. Ő volt az, aki Patakra hívta Jan Amos Comeniust, aki ideérkezése feltételéül szabta a nyomda felállítását. 1652-ben Renius nyomdász vezetésével jelent meg az első nyomtatott kiadvány, Comenius beköszöntő beszéde Sárospatakon.

 

Lorántffy Zsuzsanna fia, III. Rákóczi Zsigmond is szívén viselte a könyvtár sorsát. Sok jeles művet hozatott külföldről a gyűjtemény számára, majd egész könyvtárát is a főiskolára hagyta, ezáltal a főiskolai könyvtár „a két magyar haza leggazdagabb könyvtára lett”. Ma is megvan a katalógus töredéke, mely 821 kötetről szól. A könyveket 1658-60 közt szállították át a várból, Rákóczi könyvtárából a főiskola gyűjteményébe. Az átszállítás után újra kellett rendezni a könyvtárat, melyben Harsányi István könyvtáros számítása szerint az időben 5400 kötet lehetett. Sokaknak címlapján I. Rákóczi György kézírása is olvasható, pl.: „Anno 1629 vetettem Lednicen egy szegény Morvaból ki űzetett predicatortól.” (A könyv ma is látható a Tudományos Gyűjtemények iskolatörténeti kiállításán.)

 

A rendezésnél minden szekrény (theca) külön betűvel lett megjegyezve, azután jött az „ordo”, ami akkor a szekrény polcainak sorait jelentette, és végre a sorbeli szám, tehát egy könyv száma így nézhetett ki: Q. A. O. 4. lib. 12. E jegyet a könyv sarkára és címlapjára is ráírták. Ezen kívül a könyvön rajta áll a tulajdonos főiskola neve is.

 

Hamarosan meghalt Rákóczi Zsigmond és II. Rákóczi György is. Halálukkal a főiskolára és könyvtárra rossz napok jöttek; ti. a fejedelem temetése után özvegye, Báthori Zsófia rekatolizált, s a jezsuiták ezért Sárospatakot kérték az özvegytől. Meg is kapták, s a főiskolának nemcsak az épületet, de az egész várost is el kellett hagyniuk. Pósaházi és Buzinkai tanárok vezetésével vándorútra kelt az ifjúság. „…a nagyobbak szekerekre rakták a nyomdát, könyveket, már amennyit a jezsuiták kezéből ki tudtak menteni, s a két tanár vezetésével ki gyalog, ki szekéren jeruzsálemi siralommal elindultak Kenézlő község felé.” (Gulyás József: A sárospataki református főiskola rövid története. Sárospatak, 1931. 90.) Kenézlőről Debrecenbe vették útjukat, onnan pedig Gyulafehérvárra, ahol megkapták az ókollégiumot Apafy Mihály fejedelemtől. A pataki diákok tehát Gyulafehérváron tanulhattak tovább, de a nyomda és sok értékes könyv Debrecenben maradt. Ezt az állományrészt osztrák katonák 1705-ben feldúlták.

 

Gyulafehérvárról később Kassára, majd Göncre költözött a főiskola. Sárospatakra csak 1705-ben kerülhettek vissza, újból egy Rákóczi, most II. Rákóczi Ferenc segítségével. 1706-ban a főiskola minden vagyonát visszakaphatta, azonban a jezsuiták által 1671-1687 között elvett könyveket nem tudta a főiskola visszaszerezni, sokat elégettek, a megmaradtak közül pedig sokat ma is a sátoraljaújhelyi piarista könyvtár őriz.

Megszakítás

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás